PURIM SPECIAL

HÁMÁÁÁÁÁN!

A tórai parancs szerint Ámálék emlékét is el kell törölni, arra emlékezve, hogy hátba támadták Izrael gyermekeit, amikor kivonultak Egyiptomból, és gyengék, kimerültek voltak.

A hagyomány szerint Hámán amálekita volt. Szokás lett hát Eszter Könyvének felolvasásakor szimbolikusan is kitörölni Hámán nevét. Ennek legismertebb módja a kereplő használata minden alkalommal, amikor Hámán neve hangzik el, hogy a zajjal elnyomjuk és ne lehessen hallani.

Ez 54-szer történik a megila felolvasása során és még ráadásként akkor is, amikor Hámánt és tíz fiát felakasztják.

Más, hasonló szokások is léteztek:

PANOPTIKUM FRANKFURTBAN

Frankfurtban, a 18. században az volt a szokás, hogy készítettek egy viaszházat Hámán és felesége, valamint két őr viaszfiguráival, és ezt az egészet a Tóraolvasó asztalra helyezték. Az egész gyülekezet látta és amikor elkezdték felolvasni Eszter tekercsét, meggyújtották a viaszházat a figurákkal.

LONDONI ÚRI MÓDI

A 19. században egy londoni szefárd zsinagógában úriasabb módon törölték ki Hámán nevét. Egy papírcetlire írták fel sokszor egymás után, és amikor a történetben Hámán nevét olvasták fel, mindenki kiradírozta az egyiket.

A HÁMÁN KAVICSOK

A 13. században, szerte Európában a gyerekek két sima kavicsdarabra rajzolták Hámánt vagy írták a nevét és addig ütötték össze a kavicsokat, amíg olvashatatlanná vált az írás vagy kiismerhetetlen a figura.

A HÁMÁN-TALP

Az is szokás volt, hogy a cipő talpára írták Hámán nevét és minden alkalommal, amikor Hámán nevét említette a Megila, dobbantottak.

SZÍNJÁTÉK A KAUKÁZUSBAN

Egy 19. századi orosz zsidó utazó írta le a kaukázusi zsidók szokását:

„Purimkor, amikor a férfiak hazatérnek a zsinagógából az Eszter tekercs felolvasásából, a nők egy fekete fadarabot készítenek elő a konyhában a tűz mellett. Amikor a férfi belép a szobába, megkérdezi feleségét, hogy mi az. A nő azt válaszolja: Hámán. A férfi mérges lesz és kiabálni kezd, hogy a nő azonnal égesse el. Belerúgnak és bedobják a tűzbe.

Különleges purimok

Purim csak az egyik olyan ünnep, mely egy olyan eseményről emlékezik meg, amikor a zsidóság veszélyben volt és egy csoda mentette meg. Olyan sok hasonló csoda történt közösségekben és családokban, hogy a bibliai prototípus alapján ezeket is purimoknak nevezték el, melyben Purim szellemi üzenetét hangúlyozták, vagyis azt, hogy az Örökkévaló irányítja a zsidó nép sorsát.

Családok intézményesítették sokszor a saját purimukat, mely arról emlékezett meg, hogy a család vagy a családfő életveszélyből menekült meg. Sok közösség és család követte az egyetemes Purim fontos parancsolatát és azzal ünnepelte saját megmenekülés-történetét, hogy adományt osztott szét a szegények között, a nap folyamán nem végeztek munkát, hanem élvezetes tevékenységnek szentelték azt. A zsinagógában különleges zsoltárokat és imákat mondtak és amennyire lehetett a hagyományos purimi szokásokat követték.

Sok ilyen purim leírása megtalálható azokban a különleges tekercsekben, melyek parodizálják Eszter Könyvét és az adott történelmi dátumok évfordulóján olvassák fel. Ezeknek a purimoknak és történetüknek nem mindegyike pontos történelmileg, mivel sok közülük a felejtés homályába veszett azzal, hogy közösségek szétszéledtek, családok szétszóródtak. Az, hogy ezeket a különleges purimokat nem Purim egyetemes napján tartották azért lehet, mert a rabbik azt mondták, hogy ne „keverjük az örömöt az örömmel” .

Ezeknek a purimoknak a neve általában a földrajzi hely, ahol a csoda történt, vagy valami olyan kifejezés, mely azonosítja. Az előbbire példa a Kairói Purim vagy a Saragossa Purim, a másodikra a Banditák Purimja, a Szilvalekvár Purim, Földrengés Purim vagy a Keresztények Purimja. Legalább 100 ilyen purim lehetett.

Carousel imageCarousel imageCarousel image
Carousel imageCarousel imageCarousel image
Carousel imageCarousel imageCarousel imageCarousel imageCarousel imageCarousel image
Carousel imageCarousel imageCarousel imageCarousel imageCarousel image