A szatíra

Megtörtént? Vagy csak a képzelet szüleménye? Esetleg a megtörtént események eltúlzott változata? A lényeg, hogy Eszter Könyve a zsidó ünnepi körforgás része lett, és a könyv könnyedsége átszövi az ünnepet örömteli, vidám karakterével. Egy pillanatra sem vesszük komolyan a történetet. Ugyanakkor a zsidó nép száműzetésben átélt történetét is látjuk benne, hiszen Hámán mondata “van egy nép elszórva a birodalmadban....” a zsidók minden nemzedéke számára jelentőséggel teli és rezonál. Az, amikor a zsidók a szétszóratásban egy-egy uralkodó szándékának, kegyelmének kiszolgáltatva várják sorsukat, sokszor megismétlődőtt velünk a történelemben. Túl gyakran találkoztunk Hámánokkal és a történet vége leggyakrabban nem volt boldog és vidám. Purim a győzelem ritka és fényes pillanataira emlékeztet az üldöztetés borús évszázadaival szemben.  

Az ünnep tehát egy olyan időszak, amikor jól érezzük és elengedjük magunkat, amikor valaki olyannak álcázhatjuk magunkat, akik nem vagyunk. Az ünnep szelleme talán a legjobban a talmudi döntésben jelenik meg: “Minden személy kötelessége, hogy úgy lerészegedjen, hogy ne tudja a különbséget az “áldott Mordeháj” és az “átkozott Hámán” között. Annak ellenére, hogy későbbi tudósok megpróbálták másképp megmagyarázni ezt a parancsot, hogy ne a részegedésre utaljon, ezt azért nehéz lenne. 

Sok rabbi próbálta másképp magyarázni, például, hogy ez nem parancs, csak javaslat, vagy, hogy azt jelenti, addig kell inni, amíg el nem alszunk vagy hogy kicsivel töbet kell inni, mint szoktunk, esetleg azt, hogy annyit kell inni, hogy ne tudjunk idézni egy nagyon összetett, nehéz bibliai sort.