“Ábrahám Rabbi szokta mondani: Azt a hagyományt tanultam dédszüleimtől, hogy aki nem élvezi az életet a földön, az a túlvilági életet sem fogja. Az, aki élvezi az életét, az az eljövendő világban is örömöt talál majd.”
PURIMSPÍL
A purimspíl, azaz purimi színjáték nagyon kedvelt része lett Purim ünneplésének.
Ezekben a rögtönzött színdarabokban ki lehetett nevetni mindent és mindenkit, volt benne Purim Rabbi, aki a rabbi stílusában mondott vicces beszédet, persze benne voltak a purimi szereplők is és hát irodalmi értékük nem volt sok.
Sokféle paródia született Purimra, a Talmud, a rabbik és a jesivabócherek sem menekültek. Az egyik kiemelkedő a Megilat Setarim, azaz Szatirikus Megila, melyt Levi Ben Gerson írt.
IDÉZET A SZATIRIKUS MEGILÁBÓL
ÍRTA: LEVI BEN GERSONRögtön az eleje egy csodálatos paródia, melyben a hagyomány láncolatát gondolja újra a szerző:
“A Bakbuk, (azaz az üveg) Kármitől (szőlészet) kapta a törvényt és továbbadta Noénak. Noé továbbadta Lótnak, Lót József testvéreinek, akik a Karmeli Nábálnak adták tovább, majd ő Benhadadadnak, Benhadadad, Belsazárnak és Belsazár Ahasvérusnak, aki továbbadta azt rabbi Bibinek, azaz a részegesnek.”
(Csak, hogy értsük a viccet, íme az eredeti szöveg a Misna Ávot traktátusának 1. fejezetéből:
“Mózes átvette a Tant a Szináj hegyén, és átadta azt Józsuénak. Józsué átadta az Öregeknek, ezek meg a prófétáknak. A próféták átadták a Szent Gyülekezet tagjainak.” )
“A Purim nagyon vidám ünnep volt. A gyerekek számára az ünnep már egy nappal Purim előtt elkezdődött, amikor kereplőket, sípokat ajándékoztak nekik. Most már a műanyagkorszakban élünk, és a kereplők is műanyagból készülnek Purimra. De akkor még fából, falapokból készültek. Amikor Eszter könyvéből olvastak a zsinagógában Purimkor, gyakran elhangzott Hámán neve. Amikor kiejtették Hámán nevét, a zsinagógában lévő összes gyerek nekiállt kereplőt pörgetni, megpróbált minél nagyobb zajt csapni. Purimkor a rokonok és szomszédok egymást finomságokkal, sláchmónesszel kínálták körbe. A gyerekek házról házra jártak, vitték az édességekkel megrakott tálcákat. Hozzánk is hoztak finomságokat, meg mi is mentünk a testvéreimmel, egész nap tálcákkal rohangáltunk fel-alá. Édességekkel vendégeltek meg bennünket, és aprópénzt adtak. Édesanyám igyekezett ünnepélyes asztalt varázsolni otthonra. És persze Purimkor a legfontosabb dolog a purimspil. Minden gyerek és sok felnőtt is valamilyen Purimmal kapcsolatos előadással készült: lehetett ez dalocska, vers, valamilyen tánc, jelenet. Erre már jóval Purim előtt elkezdtünk készülni, és titokban tartottuk egymás előtt, hogy ki mivel lép fel Purimkor. Aztán két-három fiú vagy egy fiú és egy lány elmentek a gazdagok házaiba, és előadták ezt a purimspilt a házigazdának és a családjának. A színészek az előadásért ajándékokat vagy pénzt kaptak, főleg pénzt adtak nekik. Ha nagyon tetszett az előadás, akkor többet, ha kevésbé tetszett, akkor kevesebbet. Én is mentem persze, és a testvéreim is. Estére gyerekszemmel nézve elég szép összeg gyűlt össze. De voltak felnőttek is, akik előadtak valamit Purimkor. Munkácson volt egy tréfás ember, Cháimnak hívták. Purim napján reggel női ruhába öltözött: széles szoknyába, parókába, rá sem lehetett ismerni. Akármilyen idő volt is, még ha egészen jó is, mindig volt vele egy fiú, aki az egyik kezében ernyőt tartott fölé, a másikban pedig egy kalapot pénzgyűjtéshez. Cháim kezében pedig hegedű volt. Az emberek már messziről kiabáltak: ott jön Cháim! És mindenki kifutott az utcára, hogy találkozzon ezzel a tréfás emberrel. A purimi összejövetelen is voltak mindenféle tréfák, játékok.”
Komoróczy Géza professzor így ír Purimról és purimi játékokról
Az utcán estefelé karneváli vigalom támad. A purim csak tömegben igazi. Estére az ünnep kihömpölyög az utcákra. Fiúk, lányok járnak kereplőkkel (gregar), csörgőkkel (homen-klapper), a cipők talpára írva Hámán neve, hogy megtiporják, a gyerekek házról házra mennek, bezörgetnek, versikét mondanak, adományt kérnek. A vidámság tetőpontján tűzbe vetik Hámán rongyból készített bábját. Az alakoskodók tréfákra kihegyezett, kifacsart változatban előadják az ünnep történetét (purim-spil), régen, persze, jiddisül, rímes versezetben, rögtönzések is megengedettek. A purim-játék szereplői többnyire jesiva-bócherek voltak, maszkban, maskarában. Maszk mutatta, ki Hámán, ki Mordekhaj, nehogy személyessé váljék a szerep. A játékot narrátor (lojfer, sreiber) vagy mókamester, “pojáca” (pajac) vezette, és nem hiányozhatott belőle a vaskosabb tréfa sem. Purimkor a Biblia kikerült az utcára, vidámsággá vált. Megelevenedtek a bibliai történetek: Józsefet eladják a testvérei, megkísérti Potifárné, Dávid szembeszáll Góliáttal; szinte minden hagyományos történet, amelyből paródiát lehet formálni, Júda és az út szélére kiálló Támár, Hanna terhessége a templom felkeresése után, a Salamonhoz ítéletért folyamodó asszonyok stb. Ilyenkor szabad volt kicsúfolni a rabbit is: a purim-rabbi, esendő, nevetnivaló alak, kifacsart talmudi okoskodással, tréfás eszméket fejteget vidám közönsége előtt. Rabbi Elimelekh, a klezmer-dalok kedvenc figurája ilyen. A “részegek éjjelén” (lél sikkorim) sikamlós nótácskákat is előadtak a kántorok (hazzán) stilusában, tréfaképpen, gúnyosan, a rögtönzéseket a badchen vagy – lengyelesen – marsalik vezette. A purim-játék ma már legfeljebb a nagy hászid községekben él, és az irodalomban.
Majd azt is leírja, hogyan ünnepeltek Pesten később:
Az 1870-es évek elején Pesten így ünnepeltek: “(…) Lépten-nyomon egy-egy süteményhordó gyerekbe botlunk, kinek sugárzó arcára fel van írva a mai nap öröme. Ha két kaftán találkozik egymással a járdán, barátságosan üdvözlik egymást: Güt pürim, azután továbbmennek. Itt-ott egyszerre összetorlódik a néphullámzás. Valami érdekesebb maskara vonta magára a közfigyelmet. Mert az egész utca tele van álarcosokkal: harlequinek, kéményseprők, parasztlegények és leányok, tótok… Hogy az álarcosok tettlegességnek is ki vannak téve a publikum részéről, azt mindenki elképzelheti, ki e publikumot közelebbről ismeri. Azért minden álaros menet egy-egy csoport véderő kíséretében járja be az utcát és a kávéházakat. Apró csetepaték azonban még így is előfordulnak: a városi kapitányság ez éjszakára egy pár lovas trabantot is fel szokott állítani a Király utcában… A kávéházak előtt, ahonnan az ének és zene az utcára kiszól, legsűrűbb szokott lenni a néptömeg: az álarcosok körül kör képződik, és azok elkezdik a Szent Dávid táncát járni, hogy csak úgy dűl bele a publikum. A Teleki [kávéház] előtt három-négy kaftános lengyel zsidó hosszú, gondozott huncutkával halántékaik felett egy zsidó nótára gyújtanak rá, és táncra egyengetik lábaikat. Kissé befűtött nekik a mai nap öröme, és a bor gőze fejükbe szállt; nagyokat kortyantanak, és szédületesen járják a megnevezhetetlen táncot… A Király utcán minden esztendőben megújulnak ugyanazok a képek, ugyanazok a jelenetek és örömvígság, lankadatlan teljességben őrzik a purim éj hagyományát, és ez mindörökké így lesz, még akkor is, ha a Messiásnak egyszer eszébe jutna a Király utcába bekukkantani.”
A Szereplők és álarcaik
Ki mindenki visel álarcot a történetben? - Játék a képzelettel
ESZTER, AKI NEM ÁRULJA EL ÁHÁSVÉROSNAK, HOGY ZSIDÓ.
Képzeljük azt, hogy Áhásvéros ad Eszternek egy kicsi szobát a palotában és azt mondja neki: “Drága Eszterem, ez a szoba csak a Tiéd, ha sok lenne a palota zaja. Ide csakis Neked lesz kulcsod, senki más soha ide belépni nem fog.” Ha Te vagy Eszter, mit tennél ebbe a szobácskába?
ÁHÁSVÉROS, A KIRÁLY, NAGY ERŐS URALKODÓ KÉPÉBEN TETSZELEG, KÖZBEN NAGYON GYENGÉCSKE, KÖNNYEN BEFOLYÁSOLHATÓ, NINCS ERŐS AKARATA.
Te vagy Áhásvéros, képzeljük, hogy egy határozott, erős uralkodó vagy. Mit teszel másképp? És az hogyan hat a történetre?
HÁMÁN, AKI TITOKBAN SZÖVÖGETI GONOSZ TERVÉT, ÁLLÍTJA AZ AKASZTÓFÁT MORDEHÁJNAK, NEM FEDI FEL TERVÉNEK VALÓDI OKÁT, GYŰLÖLETÉT A ZSIDÓK IRÁNT MORDEHÁJ MIATT.
Kézeld azt, hogy Eszter szembeszáll Hámánnal, odaáll elé és kérdőre vonja: Hámán, én zsidó vagyok, mi bajod a népemmel? Ha Te vagy Hámán, mit válaszolsz? Mit érzel most, hogy a királyné szembesített a benső szándékoddal?
MORDEHÁJ, A ZSIDÓ, MEGMENTI A KIRÁLYT A GYILKOSOK KEZÉTŐL, MÉGSEM SZÓL, KÖVETEL BÁRMIT EZÉRT A TETTÉÉRT, CSENDBEN ÜCSÖRÖG A PALOTA KAPUJÁBAN ÉS FIGYELI A HÍREKET ESZTERRŐL.
Képzeljük, hogy azonnali fizetséget szeretnél a jótettért. Hogyan teszed? Mit csinálsz?
Végül még valaki álarcot visel a történetben, maga az Örökkévaló. Elrejti arcát és nem jelenik meg. Ott van azonban minden fordulatban, minden olyan mozzanatban, amikor valami váratlan dolog történik és a rossz jóra fordul. A rejtett csoda Istene megmutatja nekünk, hogy akkor is jelen van, ha nem egyértelmű.
VISSZATAPS - EGY KIS RÁADÁS
(AZ OLVASHATÓ MÉRETHEZ KATTINTS A KINAGYÍTÁSRA)
ESZTER TEKERCS RÍMEKBEN
Áhásvéros ott ül trónján,
Uralkodik birodalmán.
Királynéját látni hívja,
De Vásti férjét már nem bírja.
Elűzi hát Áhásvéros.
“Új királyné kell nekem. Most!”
Lányok jönnek sorban, szépen,
Csinosítva, vígan, épen.
Köztük Eszter a zsidó lány.
Mordeháj a nagybátyja, lám.
Benevezte a szép lányt, ó!
Csak el ne árulja, hogy zsidó!.
A király ahogy meglátja,
Már a választását tudja.
Ő lesz az új királynőm,
Magányomban a megmentőm.
Eszter a palotában él,
Áhásvéros újra remél,
A palota kapujában
Ott ül Mordeháj magában.
Mordeháj a kapuban ül,
Kicsit aggódik legbelül.
Eszter sorsa milyen ott bent,
Reméli, hogy megkap mindent.
Ahogy ott ül, hallja csak
Két férfi, ahogy kacag.
“Megöljük hát Áhásvérost!”
Mordeháj felugrik most,
Megmondja a kapuőrnek:
“A király életére törnek
Azok ketten!” “Vigyétek hát!”
S a két gonsozt felakasztják.
A tett bekerül a Könyvbe,
A Krónikás történetbe,
Ahol a király királysága,
Birodalma csínja-bínja.
Közben a király kinevez,
Veszélyes vízekre evez,
Hámánt teszi naggyá most,
Őt bizony, az alattomost.
Hámán büszke, elégedett,
Nagy lett ő most mások felett,
“Boruljatok le előttem Ti!”
És engedelmeskednek neki.
Egy van csak, ki nem hajol meg,
Hámán láttán meg nem remeg.
Mordeháj, a zsidó az.
“Megölöm őt!” - mondja a gaz.
“Nemcsak őt, az egész népét,
Nem akarom látni képét.
Sorsot vetek, az döntse el,
A zsidókkal mikor bánjak el.”
Hámán gonosz tervet sző,
Zsidók felett sűrű felhő.
“Mi lesz velünk Mordeháj?”
“Van fegyverünk: a női báj!”
Eszter királynő lett már,
Nagybátyja csak arra vár,
Hogy bemehessen a királyhoz,
Az talán majd megváltást hoz.
Eszter ott áll a trón előtt,
Remeg lába, de íme bejött,
S a király örömmel fogadta,
A meghívást most átadja.
“Király vacsorára hívlak!
Hámánt is hozd, majd jól tartlak!
Kaptok enni, kaptok inni,
El sem fogjátok ám hinni!”
A király álmatlanul forog,
Fejében a sok-sok dolog,
“Olvassatok fel nekem!
Majd az elaltat engem.”
Így tudja meg a Krónikából,
Hogy mentette meg a bajtól
őt a zsidó Mordeháj. Bizony!
“A jutalmat Hámánra bízom.”
Hámán lóra ülteti a hőst,
Ad rá ruhát, tehetőst,
Ő vezeti ám a lovat,
S a város népe rá mutogat.
A lakomán eldől minden,
Eszter gyomra remeg ott benn,
Nagyon rosszul is végződhet,
De mást most biztos nem tehet.
“Zsidó vagyok! “ - mondja Eszter.
“Ő itt gonosz tervet eszel!”
Rámutat a gaz Hámánra.
“Ő a veszély királynédra!”
A király kilép, dühös, zavart,
A gonosz és Eszter benn marad,
Hámán Eszter lábához rogy,
Ekkor a király: “Takarodj!”
“Akasszuk fel!” mondja most.
Már szeretjük Áhásvérost.
“Mordeháj lesz tanácsosom!
Eszterem, úgy sajnálom!”
Minden jó, ha a vége jó,
Megmenekül, aki zsidó,
Vígasság és öröm napja,
Örül apraja és nagyja.
Lakomák és maszkabálok,
Ajándékok, adományok,
Egy történet boldog véggel,
Ha tetszett, majd Te regéld el!